Réti perje

(Poa pratensis)

A réti perje az egyik legértékesebb, a természetes gyepben is szinte mindenütt elõforduló, legelõn és kaszálón egyaránt értékes évelõ (8-10 éves), tarackos aljfû. A réti perje a legeltetést, a rágást, a tiprást kiválóan bírja, de elõnyösen alkalmazható az erózió elleni védekezésben is. A réti perje kiváló minõségû legelõfüvet és szénaalapanyagot terem, de nagyon nehezen telepíthetõ. Ha a magját 1 cm-nél mélyebbre vetjük, nehezen fog kikelni; illetve ha agresszív fajok nagyobb mennyiségben lesznek a társnövényei a lassú kezdeti fejlõdésû réti perje a társításból ki fog pusztulni. 2-3 év után átveszi a vezérnövény szerepét.

Az angol perjével, a réti csenkesszel, a fehérherével és a szarvaskereppel üde fekvésben, elsõsorban a lejtõk alsó harmadában termeszthetõ eredményesen. Tápanyagigényes, ezért rossz tápanyag-gazdálkodású területeken visszaszorulnak, esetleg ki is pusztulnak. Ugyanakkor a sovány talajú, apró csenkeszes gyeptársulásokban is megjelenik, és nagymértékben elszaporítható akkor, ha a nitrogén utánpótlását biztosítjuk. A réti perjét fõleg legelõhasznosítású gyepekben telepítjük, mert állandó tõlevélsarjadzásával a folyamatos legeltetéshez kiváló zöldtömeget ad. Az öntözést jól meghálálja, nagy és folyamatos termést így adhat.

 

- angustifolia (szárazságtûrõ)
- latifolia (üde, nedves területeken)
- mag keresztmetszete szív alakú (külsõ virágpelyva a mag hasi felületét öblösen karolja át)
- vattaszerû pamatok - vízfelvétel
- csírázásához fényt igényel
- Tarackos aljfû
- 40-80cm-es szár sima
- levél csónakorrban végzõdik
- poasín = levéllemez színének közepén két egymás mellet haladó borda
- virágzata valódi buga (5-ös virágzati elágazás - egyoldalra hajló - 180°-os szöget zár be a következõvel)
- üde fekvésû gyepeken

 

Gyepnövényeink