Badacsonyi borvidék

A borvidék borai

Területe: 1 647 ha.

Ajánlott fajták:

Chardonnay, Kéknyelû, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Rajnai rizling, Sauvignon, Szürkebarát, Pinot blanc.

Kiegészítõ fajták:

Furmint, Tramini, Rizlingszilváni, Zenit, Hárslevelû, Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Pinot noir.

Ültetvényes fajták:

Cserszegi fûszeres, Badacsony 31., Badacsony 36., Badacsony 38., Ezerfürtû, Ezerjó, Gyöngyrizling, Jubileum 75., Leányka, Piros szlanka, Sárga muskotály, Semillon, Zala gyöngye, Zöld veltelini, Zengõ, Zefír, Zeusz, Furmint, Lakhegyi mézes, Kecskemét 3., Göcseji zamatos, Karát, Úrréti, Pintes, Kadarka, Zweigelt, Kékoportó, Nektár, Budai.

Éghajlatát a Balaton víztükre kedvezõen befolyásolja. Különösen a déli, délnyugati lejtõk napfényes, védett területein alakul ki kedvezõ mikroklíma a szõlõ számára. A nagy víztömeg meggátolja a hõmérsékleti szélsõségek kialakulását, valamint biztosítja a levegõ magasabb páratartalmát.

Talaj:

Talaja változatos. A vulkanikus hegyek lejtõit pannonagyag, pannonhomok, helyenként lösz takarja, amelyek a hegy csúcsa felé haladva mindinkább bazalt és bazalttufa törmelékkel keverednek.

Történelem:

Ásatások leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel ezelõtt virágzó szõlõkultúra volt Badacsony környékén, de feltehetõleg már a kelták korában is voltak szõlõültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja Aquincumba. A nagyobb szõlõtelepítések Probus császár nevéhez fûzõdnek. Ezekre az idõkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok.

A honfoglaló magyarok már ismerték a szõlõt, a bort és ennek megfelelõen mint értéket adományozták a késõbbiekben. Ennek során a XIII. sz.-ban a borvidék jelentõs része egyházi kézbe került.

A XVIII - XIX. sz.-ban a badacsonyi ürmös hírneve a tokaji aszúéval versengett.

A filoxéravész utáni rekonstrukció során a szõlõtermesztés technológiája e borvidéken is jelentõsen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillõ támfalakat az erózió megakadályozására.

A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetû fajta, a Pinot noir, borát helyi különlegessé emelték. Ennek köszönhetõen ismerjük ma is e fajtát Szürkebarát néven. Különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sõt aszúsodhatnak is. Ekkor különleges természetes csemegebor készülhet belõle.

A másik e termõhelyrõl elhíresült fajta a Kéknyelû. Ez a fajta tiszta ültetvényben ritkán fordult elõ, mert nõvirágú, ezért rosszul termékenyül ezért a Budai zöld fajtával ültették vegyesen. A szüretkor nem szedték külön, hanem együtt dolgozták fel bornak, ami a Kéknyelû nevet viselve jelent meg.