Egri borvidék
A borvidék borai

Területe: 3 206 ha.

Egri körzet:
Ajánlott fajták:
Leányka, Olasz rizling, Chardonnay, Ottonel muskotály, Tramini, Sauvignon, Zenit, Királyleányka, Szürkebarát, Pinot blanc, Kékoportó, Blauburger, Pinot noir, Kadarka, Merlot, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kékfrankos.

Kiegészítõ fajták:
Rajnai rizling, Cserszegi fûszeres, Zweigelt, Bíbor kadarka, Turán.

Ültetvényes fajták:
Bianca, Ezerfürtû, Furmint, Mátrai muskotály, Zala gyöngye, Zefír, Zengõ, Zöld veltelini, Zöld szilváni, Budai, Gyöngyrizling, Rizlingszilváni, Kocsi Pál emléke, Hárslevelû, Magyar frankos, Rubintos, Kármin, Medina, Alicante Bouschet, Alibernet, Gamay noir, Prokupac (Egri kék), Vranac, Bánáti rizling, Bouvier, Mézes, Piros veltelini, Semillon, Melon, Kerner, Karát, Nektár, Jubileumsrebe, Tarcal 1., Merengõ, Mornen. (Medoc) noir, Zéta, Viktória gyöngye, Goldburger, Titán; Tizian

Debrõi körzet:
Ajánlott fajták:
Hárslevelû, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Chardonnay; Sauvignon, Szürkebarát, Tramini.

Kiegészítõ fajták:
Zenit, Pinot blanc, Leányka, Cserszegi fûszeres.

Ültetvényes fajták:
Bianca, Ezerfürtû, Furmint, Mátrai muskotály, Zala gyöngye, Zefír, Zengõ, Zöld veltelini, Ezerjó, Korai piros veltelini, Zöld szilváni, Budai, Gyöngyrizling, Rizlingszilváni, Bánáti rizling, Bouvier, Mézes, Piros veltelini, Semillon, Melon, Kerner, Karát, Nektár, Jubileumsrebe, Zéta (Orémus).

Klíma:

Éghajlatára jellemzõ, hogy viszonylag késõn tavaszodik, száraz jellegû.

Talaj:

A hegy- és domboldalakon, fõleg miocén korú riolittufán, ezenkívül agyagpalán, nyirokon kialakult fekete színû, mészben szegény nyiroktalaj, barnaföldek, agyagbemosódásos barna erdõtalajok stb.


Történelem:

A Kis-Eged hegy oldalából került elõ a Vitis hungarica levelének 30 millió éves kövülete. Ennek persze a mai szõlõtermesztéshez nincs sok köze.

Eger már a X. századtól lakott volt és a XI. század elején már jelentõs nagyságú település lehetett. Az elsõ püspökségek egyikét Egerben alapítatta Szent István királyunk. A püspökségre költözõ szerzetesek magukkal hozták hazájukból az ott honos szõlõfajtákat is.

A tatárjárás megtizedelte a lakosságot. IV. Béla király ide is telepített vallonokat, akik a szõlõtermesztési és a borkészítési ismereteiket meghonosították (pl.: a hordó használatát).

Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII - XIV. században telepítették be szõlõvel. A megtelepedõ cisztercita szerzetesek ezekbõl a szõlõkbõl fedezték borszükségletüket.

A város szerepe a magyar középkor elsõ századaiban igen jelentõs volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nem csak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központi irányító hatásának tulajdonítható a szõlõmûvelés kezdeményezése, fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésbõl tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján. Az elsõ pincéket is a dézsma tárolására építették.

A törökök elõl menekülõ rácok hozták magukkal a héjonerjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a Kadarka fajtát is.

Több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, és 91 évig a birtokukban tartották, de a szõlõtermesztés megmaradt. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de komoly bevételt jelentett.

A XVII. században a vörösborszõlõ-fajták egyre több teret nyertek a fehérborszõlõk rovására. 1687-ben visszafoglalták a várat a törököktõl. A város és környékének rohamos ütemû benépesedése során két évtized alatt kialakult a szõlõ monokultúra. A szõlõhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki.

1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, és a szõlõket szinte teljesen kiirtotta. Az újratelepítések (rekonstrukció) során új fajták is bekerültek a borvidékre. A tendencia ezután a többi borvidékéhez hasonló.

A borvidék leghíresebb bora a Bikavér. Ez a bor több vörösborszõlõ borának házasításával készül. Valaha a Kadarka különbözõ változatai adták az alapját, ma gyakran a kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül ez az elsõ. A hegyközség megalkotta a "Bikavér kódex"-et 1997-ben. Talán az egyik legfontosabb szabálya hogy egy listában megadott vösösborszõlõ-fajták közül legalább három borából kell házasítani a Bikavért.

E híres bor nevének eredete biztosan nem ismert, de két legenda is próbálja magyarázni. Ezek közül az egyik:

"Több órai rohamozás után egyik nap megingott az ellenállás, s a lelkesedés és a hõsiesség már nem tudta pótolni az elesetteket a várfal egyes pontjain. Mind nagyobb tömegben jelentek meg a falon a boncsokat (lófarkas török zászlókat) vivõ akandzsik, s mind sûrûbben hangzó Allah kiáltások már-már gyõzelmi üvöltéssé erõsödtek. Ekkor a fáradó magyar katonák erõsítésére Dobó István várkapitány megnyittatta a borospincéket. Az asszonyok nagy ónkupákban hordták a vörösbort a harcolóknak. A törökök pedig kétszeresen érezték a bor hatását. Ugyanis a bort hordó asszonyok látva, látva férjeik szorongatott helyzetét, maguk is fegyvert ragadtak, s kinek fegyver nem jutott forró vízzel vagy szurokkal pusztította a falra felmászó ellenséget. Abból meg különösen páni félelem gerjedt a misztikumra amúgy is hajlamos piadok és gubedák között, hogy a vérszínû folyadék vörösre festette a védõk szakállát, sõt olykor még a páncéljukat is. Ivás után pedig újult erõvel, félelmet nem ismerve vetették magukat az ostromlókra. Hiába volt az agák bíztatása, a támadók meginogtak, s azt beszélték, földöntúli erõt ittak a védõk az asszonyok hordta italból. Szájról-szájra járt a basák keltette rémület a törökök között: A magyarok bikavért isznak ! Ettõl olyan erõsekké és vadakká válnak, mint a bikák. Abba is hagyták az ostromot, megtagadván basáik parancsát."

Szekszárdon hamarabb jelent meg a bikavér, de nem lett ilyen híres. A borvidéken híres bor még az Egri Leányka és a Debrõi Hárslevelû, valamit a Verpeléti Olasz rizling is.