Mátraaljai borvidék
A borvidék borai

Területe: 7 277 ha.

Ajánlott fajták:
Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Chardonnay, Kékfrankos, Leányka, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini.

Kiegészítõ fajták:
Blauburger, Cserszegi fûszeres, Hárslevelû, Királyleányka, Merlot, Pinot blanc, Pinot noir, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Turán, Zengõ, Zenit, Zöld veltelini, Sárga muskotály, Zweigelt.

Ültetvényes fajták:
Bianca, Bíbor kadarka, Ezerfürtû, Furmint, Gyöngyrizling, Jubileum 75., Karát, Kármin, Kékoportó, Kunleány, Mátrai muskotály, Medina, Nektár, Rubintos, Zala gyöngye, Zefír, Zöld szilváini, C43., Mathiász Jánosné muskotály.

Klíma:

A Mátra hegyvonulatai védettséget biztosítanak az északi szelektõl, kedvezõ mikroklíma alakul ki.

Talaj:

Változatos talajú. Megtalálható a pannonagyagon, márgán, löszön, andeziten, riolittufán kialakult csernozjom barna erdõtalaj, fekete nyiroktalaj, agyagbemosódásos barna erdõtalaj, barnaföld, de még humuszos pleisztocén és holocén homok is elõfordul.

Talajai többnyire mészben szegények.


Történelem:

Gyöngyös környékén feltárt régészeti leletek sok nép emlékét õrzik, köztük a keltákét is. Honfoglaláskor a magyarokhoz csatlakozó kunok szállták meg, akiknek a szomszédságában a besenyõk telepedtek le. E korból eredhet Abasár és Heves települések neve is. 1042-ben Saár határában királyi adományból zárdát építettek, amelyhez szõlõbirtok is tartozott.

Az Árpádházi királyok ideje alatt Gyöngyösnek nem volt különösebb politikai vagy gazdasági jelentõssége. Egy 1261-bõl származó okirat Gungus Puspolyt (Gyöngyöspüspökit) szõlõivel együtt az egri rgyhéznak adta. A tatárjárás után a lakott helyek megerõsítéséhez és a várépítéshez sok fa kellett. A fakitermeléssel párhuzamosan haladt a szõlõtelepítés.

1334-ben kelt engedély szerint, Gyöngyös város a földesúrtól "menten" választhatja törvényhozó testületét, és a város területén termelt borral szabadon rendelkezik.

A XV. században a borvidék olyan színvonalat ért el, hogy nagyobb mértékben megindult a borkereskedelem.

A törökök elfoglalták gyöngyöst, aminek fõ oka az volt, hogy minél több dézsmabort hajtsanak be, amit a hatvani bég jó pénzen értékesített. A magyarok ugyanúgy próbáltak adót behajtani a gyöngyösieken. Ez a környék visszafejlõdését eredményezte. Ekkor a sári, visontai, gyöngyösi, patai és az apci borok voltak híresebbek.

A török uralom után a vidék népe Rákóczit támogatta, s a szabadságharc után a szõlõmûvesek is jobbágysorba süllyedtek. Az új birtokosok a fejlesztéssel nem törõdtek, így a szõlõkultúra csak lassan fejlõdött.

Mária Terézia 1755-ös vámrendelete e borvidék borkereskedelmét is sújtotta. A XVIII. század közepén ennek ellenére nagyobb szõlõtelepítések voltak.

A filoxéra pusztítását a mátraaljai szõlõk sem kerülhették el.

A XX. század elsõ harmadában a Károlyi uradalom Debrõi Hárslevelûje ért el világhírnevet. De az abasári, domoszlói, nagyrédei és visontai borok is méltán híresek a nagymúltú gyöngyösiek mellett. A borvidék néhány pincéjében régi idõk óta kóser borokat is készítettek a zsidó ünnepi asztalokra.

A török uralomtól a fõ fajta a Kadarka volt, de ez a továbbiakban jelentõsen megváltozott.

Még nincs kép.