alma Fajták


A fajtaválasztás a termesztô egyik legnehezebb feladata. A helytelen fajtaválasztás legalább akkora - ha nem nagyobb - gazdasági veszteséget okozhat, mint amekkora többlethaszonnal jár a jó fajták kiválasztása. Ez a veszély különösen azért nagy, mert a fajták termôhelyi viselkedését csak évek múlva ismerjük meg, és hosszú évekig viselhetjük a téves választás káros következményeit. Az igényes piacokat is megcélzó, minôségi termesztést vállaló termesztôknek a fajták kiválasztásánál a következô fajtatulajdonságokat kell figyelembe venni:

Az alanyok használatával az oltványokban megjelenô elônyös tulajdonságok meghatározó jelentôségûek. Az alanyválasztás során a következô szempontokra kell odafigyelnünk:



A fajtaszerkezet elemzése

A hazai almatermesztésre a gazdag fajtaszortiment és a szegényes fajtahasználat ellentmondása jellemzô. Az üzemi árugyümölcsösökben az 1960-as évekig 10-12 fajtát termesztettek. 1960 és 1980 között az állami gazdaságokban és a mezôgazdasági termelô szövetkezetekben három fajtára - Jonathan, Starking, Golden Delicious -, illetve azok változataira, spur típusaira és hibridjeire korlátozódott a termelés. A Jonathan mint fôfajta a gyümölcsösökben minegy 60 %-kal szerepelt, a Starking aránya 17-20 %, a Golden Deliciousé pedig 10% volt. A téli érésû almafajták 95 % -os arányban uralták a termelést, a nyári és az ôszi érésûek aránya kicsi (5 %) volt, és a választékból teljesen hiányoztak az ipari almafajták.

A hazai nemesítési munka is csak a három fô fajtánk klónszelekciójára korlátozódott, de a Golden Delicious és a Starking fajtacsoport esetében ez a klónszelekció nem hozott említésre méltó eredményt.

A Jonathan igen magas aránya - mely az amúgy is gazdaságilag jobban súlytott északi és keleti országrészben jellemzô - nehezíti a szüreti munkacsúcs széthúzását, az optimális szüreti idô betartását, folyamatos betárolást és értékesítést. A fajta egyik legnagyobb hibája foltosodásra való hajlama, további gond, hogy rosszul, illetve rövid ideig tárolható. A jövôben telepítendô ültetvényeknél alapvetô feladat a Jonathan túl magas arányának csökkentése.

A Golden Delicious szinte csak pollenadó fajtaként szerepel az üzemi termesztésben. Egy-két soros telepítése Jonathan és Starking fajták között nem tette lehetôvé specifikus növényvédelmét, így általában erôsen perzselôdött a gyümölcs. Spúr változatainak elterjedését a Golden Delicioustól való félelem és a tôkés piacokon kialakult túlkínálat akadályozta.

A Starking Delicious fajtakörhöz tartozó fajták mutatósak, így az exportban viszonylag jobban voltak értékesíthetôk. A standard fajta erôs növekedése, fagy- és fuzikládium érzékenysége, kései termôrefordulása, heterogén gyümölcsmérete és színezôdése számos problémát vetett fel. A Jonathan helyettesítése a Starkinggal nem vált be a gyakorlatban.



A fajtaszerkezet fejlesztése a hazai almatermesztésben

Almatermesztésünk fejlesztésének legsûrgetôbb feladata a fajtaszerkezet javítása. A fogyasztó igényeit ma már nem elégíti ki a Jonathan, Starking és a Golden Delicious fajták, hanem bôvebb fajtaválasztékot vár. A tendencia a színesebb gyümölcsök felé mutat.

Hazánkban viszont csak részleges a fajtaváltás. Az elôzô tíz évben kialakult fajtaszerkezetet elsôsorban a kivágások határozták meg és csak másodsorban a telepítések. Az újnak tekinthetô fajták közül Idaredbôl vannak számottevô ültetvények. A gazdákat meg kellene gyôzni arról, hogy próbáljanak ki minél több fajtát , ismerjék meg termesztési tulajdonságaikat és tegyék próbára azokat a piacon. Abszolút jó fajta azonban nincsen, a fajtáknak vannak elônyös és hátrányos tulajdonságaik. A jövôben viszont csoportosításuknál új marketing szemléletû szempont lesz: van régebbi és van új, a piacon keresett divatos fajta, amelyet magasabb áron lehet értékesíteni.

Az európai piacon fô fajtának számítanak a Golden Delicious, a Red Delicious, a Granny Smith, a Rome Beauty, a Cox narancs renet, az Elstar, a Gloster, a Boskoop és az Idared. Mindegyiknek megvan a maga speciális éghajlatigénye. A Golden Delicious, a Red Delicious és a Granny Smith tipikus dél-európai fajták. Ugyanakkor a Jonagold, az Elstar, a Cox és Boskoop jól teremnek Észak-Nyugat Európában. Az utóbbi idôben sok új almafajtát - többek között az elôzôekben felsoroltakat is - hoztak be országunkba, mégis nehézséget okoz a tájba illô, az elkövetkezô évtizedre javasolható piacos alma kiválasztása. A magyar termesztôk csak olyan fajtákat válasszanak, amelyek piacképesek Európában és környezeti igényeik megegyeznek a magyarországi adottságokkal. A módszeresen vizsgált több mint 200 fajta közül a következôk terjednek a termesztésben: Close, Gloster, Idared, Jerseymac, Jonagold, Julyred, Mollies Delicious, Mutsu, Ozark Gold, Redspur Delicious, Summerred, Vista Bella, Wellspur Delicious. Igéretesnek viszont a következô fajták mutatkoznak: Akane, Burgundi, Charden, Golden Delicious LI-85-50, Lyzgolden, Mizsei, Red Rome Van Well, Sampion, Smoothee, Topred Delicious, Watson Jonathan. A legújabb - Nyugat-Európában már elterjedt fajták - (Arlet, Brayburn, Gala, Golden Reinders, Fiesta, Fuji ) vizsgálata folyamatban van. Sajnos jelenleg az új divatos fajtákból nincs elég szaporítóanyag hazánkban, valamint a korszerû nagy állománysûrûségû ültetvények létesítéséhez szükséges alanyfajták is hiánycikknek számítanak, ez is gátolja ezen fajták gyorsabb elterjedését.



A hagyományos fajták ismertetése



Jonathan fajtakör

Jonathan: 1800-ban New York államban véletlen magoncként jött létre és értékének felismerôjérôl, Jonathan Hasbrouck-ról nevezték el. Hazájában bevezetését követôen eléggé jelentôs volt, de az 1900-as években nagyon lecsökkent a termesztési aránya. Európa valamennyi almatermesztô országában megismerték, de hazánkon kívül sehol sem vált fô fajtává. Hazánkban Bereczki Máté 1882-ben ismertette, és irta le ezt a fajtát. A fa középerôs növekedésû, hajtásrendszere sûrû elágazású, lecsüngô. Rendszeres metszést igényel. A hajtás, a gyümölcs a lisztharmatra nagyon érzékeny. Növényvédelme költséges. A gyümölcs közepesen nagy (60-65 mm átmérô). Alapszine sárga, a napos oldalon mosott piros fedôszínnel. Kíváló zamatú gyümölcs. Elsôsorban íze, tetszetôssége és alakja miatt kedvelt. Szeptember hónapban szedhetô, 5-6 hónapig csak a szabályozott légterû tárolókban tárolható. Az agrotechnikával szemben igen igényes fajta. A termesztése során olyan pozitív rügymutációk is keletkeztek, amelyek gyümölcsének fedôszine intenzíven piros, tetszetôsebb, a fedôszín szinte az egész gyümölcs felületét fedi. Az alapfajta teljesítôképessége és minôsége leromlott, ezért csak a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztô Intézet Rt újfehértói állomásán kiválasztott klónjai telepíthetôk. Ezek a következôk: Csány 1 Jonathan, Jonathan M 40, Jonathan M 41, Naményi Jonathan, Szatmárcsekei Jonathan és a Watson Jonathan. E fajták tárolhatósága és lisztharmat érzékenysége azonos az alapfajtáéval. A Jonathan fajtát íz-, zamatanyagai, kedvezô alakja miatt a keresztezéses nemesítésben is felhasználták, ebbôl származó értékesebb fajták, a Jonagold, az Éva és az Idared.



Golden Delicious fajtakör

Golden Delicious: Nyugat Virginiában 1880 körül találták, a legelterjedtebb fajta az egész világon. Hazánkban 1930-tól ismerik és termesztik. Az Európai Közösség országaiban még ma sem nagyon csökkent a termelése, mert egy-egy új fajtában való csalódás után a termesztôk újra a jól bevált Goldent telepítik. Magyarországon érési ideje szeptember vége október eleje. Fogyasztási érettségét a szüretet követô idôszaktól 6 hónapon keresztül megôrzi. A fája közepesen erôs növekedésû. Alapvetô kedvezô tulajdonsága a korai termôrefordulás, a rendkívüli termôképesség. Lisztharmatra nem, de varasodásra rendkívül érzékeny. Az alakító és karbantartó metszése egyszerûbben és könnyebben végezhetô mint a Jonathan fajtánál. Gyümölcse közepesen nagy (60-70mm) és sárga színû. A gyümölcs héja vékony, viaszréteg nem borítja, ezért rendkívül érzékeny és könnyen perzselôdik. Különösen érzékeny a növényvédô szerekre és a meleg nappalokon végzett permetezésekre. Gyümölcse savszegény, kellemes ízû. Ha túl sok alma van a fán a gyümölcs apró marad, kézzel vagy hormonhatású szerekkel végzett ritkítása szükséges. Arra kell törekedni, hogy a gyümölcs legalább 70 mm átmérôjû legyen. A Golden Delicious fajta esetében is tapasztalható a rügymutáció során kialakult pozitív tulajdonságokkal rendelkezô egyedek kiválogatása (Golden Spur, Smoothee) és az alapfajta keresztezéses nemesítésbe vonása (Elstar, Jonagold, Mutsu). Most már ne az alapfajtából, hanem a klónjaiból és hibridjeibôl telepítsünk.



Starking Delicious fajtakör

Starking Delicious: A Delicious rügymutációjaként fedezték fel 1921-ben New Jersey-ben. A fája erôs növekedésû, fiatal korban felfelé törekvô ágrendszert alakít ki. Fényigényes és hôérzékeny fajta. Fiatal korban mérsékelt metszést igényel, termôrefordulás után fontos a korona rendszeres ritkítása. A levél és a gyümölcs varasodásra érzékeny, liszharmattal szemben viszont ellenálló. Elônyös tulajdonsága, hogy a megnyúlt, a kocsánynál hasadó bordázott, rendszerint nagy, sötétpirossal csíkozott fedôszínû tetszetôs gyümölcse jól szállítható, késôn érik és jól tárolható. Íze egyoldalúan édes, sok esetben jellegtelen, savszegény, erôsen illatos, husa éretten kásásodik. Magházpenészedésre és rothadásra hajlamos, egyes évjáratokban aprósodik, rosszul szinezôdik. Korai szedés esetén a tárolás alatt héjbarnulás kialakulhat. Ma már nem perspektívikus fajta, kisebb mértékben szelektált, intenzíven szinezôdô rügymutációit (Starking Nm 47, Starking Nm 251, Wellspur Delicious, Redspur Delicious, stb.) és hibridjeit (Gloster) telepítik. Szedésre érettségét szeptember második felére éri el.



Néhány perspektívikusnak igérkezô fajta ismertetése



Nyári fajták:

Vista Bella: Amerikai eredetû honosított fajta. Középerôs vagy erôs növekedésû, széthajló vázkarokkal. Gyömölcsei nagyok, kissé megnyúlt gömb alakúak, igen tetszetôs, liláspiros színûek, erôs hamvassággal. Húsa sárgásfehér, édes-savas, zamatos. Július közepén érik. Hullásra a nyári almafajtákhoz hasonlóan hajlamos. Korán termôre fordul.

Julyred: Amerikai eredetû honosított fajta. Fája feltörekvô, majd széthajló gúla koronájú. Gyümölcsei inkább középnagyok, kissé kúpos gömb alakúak. Színe élénk piros, enyhén csíkozott, húsa tömött, sárgásfehér, édeskés, zamatos. Július 3-4. hetében érik. Korán termôre fordul.

Summered: Kanadai eredetû honosított, gyorsan terjedô fajta. Augusztusban szüretelhetô, de novemberig-decemberig is eltartható nyári-ôszi alma. Tetszetôs, kissé henger alakú, piros héját fehér paraszemölcsök élénkítik. Fája kezdetben erôs, majd középerôs növekedésû, jó elágazódási hajlamú, szétterülô koronát nevel. Korán termôre fordul és igen bôtermô, túlkötôdés esetén ritkítást igényel. Érés elôtti hullásra nem hajlamos.



Ôszi-téli fajták

Jonagold: A Jonathan fajtacsoport tagja. Az USA-ban a Golden Delicious és a Jonathan keresztezésébôl elôállított fajta. Fája erôs növekedésû, lapos, meredek elágazódású, vesszôi a Golden Deliciousére emlékeztetnek, de koronája a Jonathanéhoz hasonlóan szétterül. Gyümölcse nagy (átlagtömege 230 gramm), gömbölyded alakú, a csésze felé kissé kúpos. Héja zöldessárga, éretten sárga, a napos oldalon narancsvörös fedôszínnel mosott. Vékony, feszes héja viaszos. Húsa sárgásfehér, bôlevû, a fán tömött, a tárolóban viszonylag gyorsan puhul. A Golden Delicious elôtt, szeptember második felében lesz szedésre érett. Termôképessége a Golden Deliciouséhez hasonlóan jó. Korán termôrefordul és rendszeresen terem. A szabályozott légterû tárolókban hosszabb ideig eltartható. A hazai szegényes tárolási lehetôségeink miatt viszont csak rövidebb ideig tárolható, ezért túl nagy arányban nem szabad telepiteni.

A Jonagold nagyon hajlamos a mutációra, napról napra újabb változatokat harangoznak be. E klónok között a legszembetûnôbb különbség a gyümölcshéj színezôdésében van, mely nagyban befolyásolja a piaci értéket. A hazai fogyasztók a színesebb változatait kedvelik ( Jonica, Jonagored, Wilmuta stb.).

Idared: A Jonathan fajtacsoport tagja. Az USA-ban nemesítették 1942-ben. A Jonathan és a Wagener fajták hibridje. A magyarországi termesztési tapasztalatok alapján jelenleg a Jonathan fô vetélytársa lett. Gyümölcse középnagy vagy nagy (170-200 gramm), lapított gömb alakú, középen hasas, a felületet csaknem egészében élénkpiros mosott fedôszín borítja. Sárgásfehér húsa lédús, nem gyorsan puhuló, de nyomódásra érzékeny. Íze enyhén savanykás, megfelelô cukortartalommal, de aromaszegény. Tárolhatósága kiemelkedôen jó, természetes levegôjû tárolóban is eltartható februárig. Koronája minden nehézség nélkül nevelhetô, termôkorban kisebb a Jonathanénál. Szedési ideje október eleje, optimális fogyasztási érettségét 3-4 hónapos tárolás után éri el és akár a nyári hónapokig is megtarthatja.

Gala: A Gala alapfajta (Kidd’s Orange Red x Golden Delicious) 1962-ben kapott nevet Új-Zélandon. Gyümölcse középnagy (150-170 gramm), gömbölyded, kemény, roppanó húsú, de finom szövetû, dominálóan édeskés ízû, aromás alma. A színezôdése különbözô, az alapfajta sárgás alapszínen narancsvörös, a klónok sötétebbek és fénylô pirosak, közülük a Royal Gala és a Galaxy csíkozottan, a többi ( Imperial Gala, Gala Must, stb.) mosottan színezôdik. Több érzékszervi bírálaton a jobban színezôdô klónoknak ízét jobbnak találták, mint az alapfajtáét. Érési ideje augusztus végétôl szeptember közepéig tart, szedését 3-4 menetben végezzük a túlérés elkerülése végett. Fájának habitusa és terméshozási típusa a Golden Deliciouséhez hasonló. Ki kell emelni jó hidegtûrô-képességét, a késôtéli fagyokat az Idarednél is jobban elviseli.

Elstar: A Golden Delicious és az Ingrid Marie keresztezésébôl származik, Hollandiában elôállított fajta (1975). Gyümölcse középnagy vagy nagy (160-240 gramm), mérete nagyon függ a fák berakódottságától. Alakja gömb vagy lapított gömb. A gyümölcsön gyakori a hálószerû perzselôdés, s ettôl csaknem mindig jellegzetesen nyers tapintású lesz a felülete. Alapszíne zöldes, éretten válik sárgává, fedôszíne világos narancsvörös, márványozott vagy bemosott. Húsa zöldessárgától a krémszínûig változhat, középkemény, lédús. Íze finom édeskés-savanykás, erôsen aromás. Hazánkban a koraibb Jonathan klónokkal egyidôben szeptember elején szedhetô. Többmenetes szedést igényel. Szabályozott légterû tárolókban márciusig tárolható. Fája középerôs vagy erôs növekedésû, elsûrûsödésre és mutációra nagyon hajlamos. Jelenleg csaknem 30 változata ismert.

Mutsu: A Golden Delicious és Indo fajták hibridje, a keresztezését 1930-ban végezték Japánban. Gyömölcse nagy, vagy nagyon nagy, gömbölyû. Héja viaszos, kemény, zöld, éretten sárgásfehér vagy sárga. Érési ideje október eleje-közepe. Nagyon jól tárolható, kiváló ízét, kellemesen üde savasságát, jó húsállagát késô tavaszig megôrzi. Fája nagyon erôs növekedésû, koronája kissé szétterülô. Termôképessége jó.

Gibson Golden Delicious (Smoothee): A Golden Delicious USA-ból származó rügymutációja. Gyümölcse és érési ideje megegyezik az alapfajtáéval. Elônye, hogy kevésbé perzselôdik. Termôképessége valamelyest jobb a Golden Deliciousénél. Fája erôs növekedésû és korán termôre fordul. Jól szállítható és áprilisig jó minôségben eltartható.

Wellspur Delicious: A Starking 1952-ben felfedezett (USA) közepesen erôs növekedésû rügymutációja. Gyümölcse középnagy vagy nagy (170-200 gramm), sötétpiros, bordázott. Alakja megnyúlt, íze édeskés. Október elején érik. Fája gyenge növekedésû. Mint általában a Red Delicious típusok, ez a fajta is varasodásra és a késôtavaszi fagyokra érzékeny.

Gloster: Német eredetû, a Glockenapfel és a Richared Delicious fajták hibridje, melyet 1969-ben vezettek be. Gyümölcse középnagy vagy nagy (160-200 gramm), megnyúlt harang alakú. A csésze felé bordázott. Felületének több mint felét matt sötétvörös fedôszín borítja. Húsa jellegzetesen zöldesfehér majd zöldessárga, íze finoman enyhén savas, kellemes aromával. A rosszul színezôdött gyümölcsök íztelenek. Érési ideje szeptember vége - október eleje. Tárolása nem egyszerû, mert húsbarnulásra, magház penészedésre és fonnyadásra hajlamos. Fája erôs növekedésû, korán termôrefordul, rendszeresen bôven terem.

Red Rome Van Well: A Rome Beauty rügymutánsaként az USA-ban keletkezett. Nagy, lapított gömb alakú gyümölcse élénkpiros fedôszinû. Héja vastag, viaszos. Húsa szilárd, jól szállítható, tavasszal üde, savas, de kevésbé ízletes. Tavasz végéig jól tárolható. Október közepén szüretelhetô. Gyümölcshullásra hajlamos. Erôs növekedésû fája rendkívül erôsen kopaszodik, ennek ellenére az Idaredhez hasonlóan jól és rendszeresen terem.

Braeburn: Új-Zélandból származó véletlen magonc. Gyümölcse nem igazán vonzó külsejû, felületének átlagosan 40 %-a téglapiros, a napos oldalon csíkozott fedôszínnel borított. Húsa igen kemény, a szüretet és a szállítást nagyon jól tûri. Íze kellemes, cukor-sav aránya harmonikus. Késôn érô (október második fele) fajta, így Magyarországon csak a melegebb tájakon termeszthetô. Tárolhatósága igen jó, 5-6 hónapig savlebomlás nélkül, 10 hónapig héjbarnulás és egyéb tárolási betegség nélkül tárolható. Fája igen gyenge növekedésû.

Granny Smith: 1868-ban fedezték fel Ausztráliában, de a nagyobb arányú termesztése csak a XX. század második felében indult meg. A déli féltekén a legnagyobb arányban termesztett fajta. Gyümölcse szabályos gömb alakú, a csésze felé kúposodik. Színe éretten is élénk zöld. Hazai körülmények között a napos oldalon enyhe rózsaszínes pír kialakulhat.

Húsa tömör, szilárd, ennél fogva szüreti és manipulálási mûveleteket kíválóan elviseli. Íze mérsékelten savanykás, zamata alig van. Tárolhatósága jó, de keserûfoltosságra, héj- és húsbarnulásra hajlamos. Gyümölcse október végén november elején szüretelhetô. Fája középerôs vagy erôs növekedési erélyû. Csak az ország legmelegebb vidékein várható, hogy beérik.

Téli almafajták fôbb termesztési tulajdonságai

Fajta Növekedési erély A fa kezelhetôsége Termôhely iránti igény Termôképesség Tárolhatóság

Jonathan fajtakör

gyenge közepes 3-4 hó

Starking fajtakör

gyenge-erôs nehéz közepes 4-5 hó

Golden fajtakör

közepes igényes igen jó 5-6 hó

Jonagold fajtakör

erôs igényes igen jó 3-4 hó

Gloster

erôs nehéz közepes igen jó 4-5 hó

Kovelit

közepes közepes 4-5 hó

Idared

közepes közepes 5-6 hó

Red Rome Van Well

erôs nehéz közepes 4-5 hó

Charden

közepes igényes 5-6 hó

Mutsu

erôs közepes közepes 5-6 hó

Braeburn

gyenge igényes igen jó 5-6 hó

Granny Smith

közepes-erôs igényes közepes 5-6 hó



Alanyhasználat

Az almatermesztésben leginkább elterjedt alanyok a következôk:


M.27

Növekedési erélye kb. 30 %-kal gyengébb az M.). alanyénál. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talajban, ezért a fák támrendszert igényelnek. Csak jó minôségû talajon és öntözéssel termeszthetôk a ráoltott fajták. Vértetûre érzékeny, a fitoftórás gyökérnyakrothadásra rezisztens, de a baktériumos rák (Erwinia amylovora) közepes mértékben károsítja. Sarjat ritkán, vagy egyáltalán nem képez. Közepesen télálló. Vírusmentes.


M.9

A legelterjedtebben használt gyenge növekedésû almaalany, sûrû ültetvények létesítéséhez kiválóan alkalmas. Gyökérzete a talajban sekélyen helyezkedik el, sokszor féloldalas, törékeny, de jól regenerálódik. Az M.9 alanyú fák csak támrendszer mellett nevelhetôk. Öntözést igényel. Vértetûre, baktériumos rákra és gyökérgolyvára érzékeny, fitoftórás gyökérnyakrothadásnak ellenáll. Közepesen fagyálló. Száraz, hó nélküli teleken jelentôs fagykárt szenvedhet. Az M. 9. alanyú fák korán fordulnak termôre. Gyümölcsük nagyobb méretû, és általában egy héttel korábban szüretelhetô, mint az M.4-en állóké. A forgalomban lévô M.9 alany többsége vírusfertôzött.


M.26

A ráoltott fajták kb. 30-50 %-kal erôsebben nônek, mint az M. 9 alanyon állók, ennek megfelelôen tenyészterület-igényük is megnô. Lombja tavasszal késôn hajt ki, ôsszel késôn hullik le. Gyökérzete hasonló az M.9-eséhez, de központi edénynyalábjai erôsebbek. A talajban valamivel jobban kapaszkodik, de lazábba talajon feltétlenül támrendszert igényel. Vértetûre mindenütt, baktériumos rákra és fitoftórás gyökérnyakrothadásra csak nedves talajokon érzékeny. A lisztharmat kevésbeé károsítja. Adaptációs, fagy- és szárazságtûrô képessége jó. Ott is kielégítôen fejlôdik, ahol az M.9 alanyú fák sínylôdnek. Középkötött, humuszdús, jó levegôzöttségû talajon érzi magát a legjobban. Laza homoktalajon csak öntözéssel telepíthetô.


MM.106

Az anyatelepen erôsen nô, a ráoltott fajta növekedési erélye 10-20 %-kal mérsékeltebb az M.4-es alanyénál. Erôs növekedésû fajtákkal középméretû, spur fajtákkal kisebb méretû fát ad. Hazai körülmények között támredszert nem igényel. A talajhoz jól alkalmazkodik, laza homoktalajon is jól fejlôdik, a hideg, nyirkos talajra és a magas talajvízszintre érzékeny. A lisztharamt közepesen fertôzi, A fitoftórás gyökérnyakrothadásnak - kivéve a mélyfekvésû területeken - ellenáll, a vértetûvel szenben rezisztens.


M.4

Hazánkban az egyik legismertebb, középerôs növekedésû almaalany. Szaporítási aránya az utóbbi években csökken. Támrendszert nem igényel. Vértetûre nagyon érzékeny. Közepesen télálló és szárazságtûrô. Nagy hátránya, hogy a gyümölcsösben sok gyökér- és tôsarjat fejleszt. A fitoftórás gyökérnyakrothadásnak ellenáll, a vértetûre érzékeny. A termôhely iránt nem igényes. A száraz homoktalajokon öntözés nélkül is hosszú ideig jó termôképességû fákat nevel.


A szolgáltatásban szereplõ szövegek és képek nem másolhatók, nem jeleníthetõk meg más szolgáltatásban, kiadványban a GATE Kertészeti Tanszékének írásos engedélye nélkül!